Somoskő középkori vára a XX. század nagy politikai változásainak szenvedője, mivel pontosan a trianoni határ szlovák oldalára került, míg maga a község a magyar részen fekszik. Így fordult elő évtizedeken keresztül az a kínos szituáció, hogy a történelmi műemléket felkeresni akaró turistákat szögesdrót és marcona határőrök zavarták el a Várhegy lábától.
Szerencsére ez 2006-ra már a múlté, az Európai Unióba került két ország közötti áthatolhatatlan kerítés helyébe egy vasrácsos kapu került, amit megnyitottak a magyarországi látogatóknak.
Demokratikus a belépőjegy váltása, mert magyar forintban vagy szlovák koronában is megvásárolható, a kis fabódéban kapható egyéb képeslapok és ismertető füzetekkel egyetemben. Vágjunk hát neki a meredek vulkánikus sziklacsúcsot koronázó somoskői vár meghódításának! Az eddigi tudásunkat főleg az okleveles dokumentumokból meríthetjük, mivel régészeti ásatásokat még nem végeztek a területén.
A XIII. század második felében a messzi környéket birtokló Kacsics nemzetségbeli Péter előkelő fiai, Leusták és Jakó parancsára emelhették a korai épületeit. Az Árpád-házi királyok férfiágon való kihalása után kénytelenek voltak meghódolni Csák Máté oligarcha előtt, fegyvereseikkel a továbbiakban őt szolgálni. 1320-ban fordult a hadiszerencse, az ország egyre nagyobb területein győzedelmeskedett az itáliai trónkövetelőből magát a magyar királlyá felküzdő Anjou Károly király serege.
Mivel Sirok és Fülek várai ekkoriban kerültek ostrom útján a fennhatósága alá, feltételezhetően a megjelenő csapatok láttán a somoskői védők is behódolhattak. 1323-ban adományként jutott Szécsényi Tamás erdélyi vajda tulajdonába, kinek famíliája fényes karriert futott be a XV. század folyamán. Tagjai helyet kaptak a Luxemburgi Zsigmond király alapította Sárkányos-lovagrendben is, összesen hat váruradalmat mondhattak a magukénak.
1450-ben hirtelen ellenség került a szomszédságba, az Erzsébet özvegy királyné által az utószülött fia védelmére behívott cseh husziták személyében.
A korabeli források szerint tíz esztendőn keresztül vívta kisebb-nagyobb összecsapásait a környéken fosztogató cseh zsoldosokkal szemben a somoskői helyőrség.
Ennek végül Hunyadi Mátyás király győzelmes ostroma vetett végett 1460-ban. Közben fiúágon kihalt a Szécsényi főnemesi család is, az addigi zálogbirtokos Losonczyak szerezték meg örökbirtokként.
Buda várát 1541-ben kardcsapás nélkül megszállta Szulejmán török szultán hatalmas serege. Egy csapásra az ország szívébe jutott a pogány, az ellene való védekezés egyetlen módja a hódoltság szélén, mélységben tagolt végvárrendszer kiépítése volt.
A korábbi, korszerűtlen kis területű magánvárakat igyekeztek a tüzérségi fegyverek, ágyúk elleni védelemre átalakítani. Somoskő várában is - közelebbről ismeretlen időpontban - jelentősebb építkezések folytak, több ágyútornyot és rondellát is emeltek a hadmérnökök. Az ekkoriban elnyert külső képét láthatjuk napjainkban is az erősségnek.
1554-től ismét kényelmetlen szomszédságra ébredhetek a várbeliek, a közeli Salgó és Fülek várát megszállták a török fegyveresek. Húsz esztendőn keresztül tartották magukat ebben a kutyaszorítóban, két ellenséges török vár között a keresztény katonaság. Az 1560-as években falai között lakott a Temesvár 1552-es védelmében hősi halált halt Losonczy István özvegye, két leányával, Fruzsinával és Annával.
A fiatal Balassi Bálint gyakran látogatott ide a közeli Kékkő várából. Itt ismerkedett meg a hasonló korú Losonczy Annával, akihez később a "Júlia verseket" írta, de szerelme sohasem talált viszonzásra. Végül 1576 tavaszán ütött a magyar végvár órája, Ali füleki bég az elfoglalására vonultatta fel katonaságát. Ennek várkapitánya az Ugnád Kristóf földesúr által kinevezett, várvédelemben tapasztalatlan Modolóczy Miklós volt.
A törökök az erősség körülzárása után rögtön megkezdték a várfalak ágyúzását, amitől a védők úgy megijedtek, hogy az egyik éjszaka kiszöktek az ostromlott várból. E gyáva magatartásáért Modolóczy várkapitányt Eger várában elfogták, és börtönbe vetették. Ott is halt meg, árulásáért megbűnhődve. A magyar végvár ostromának részletesebb ismertetése nem maradt fenn, azonban a szécsényi szandzsák defterében a következő bejegyzés íródott ebből az időszakból:
"Rizván janicsár Somoskő ostrománál vitézül harcolt, egy átkozott hitetlen fejét is levágta, ez alapon hűbéri adományra (tímárbirtokra) érdemesnek találtatott."
E bejegyzés alapján megállapítható, hogy nemcsak az ostromágyúk kerültek bevetésre, hanem gyalogsági rohamra is sor került. A keresztény seregek 1593 őszén kardcsapás nélkül szállták meg, mert a törökök kivonultak a katonai jelentőségét már akkoriban elvesztő kicsiny véghelyből. 1670-ből maradt zsoldlista szerint mindössze 21 hajdúkatona strázsált benne.
Pusztulása 1682-ben következett be, amikor a közeli Fülek várát ostromló hatalmas török sereg szövetségében lévő tatár lovasok felgyújtották. Ezzel katonai szerepét végleg elvesztette, bár a kuruc szabadságharc kitörésekor még tervbe vették megerősítését. Ez azonban végül nem hajtották végbe.
A több évszázadnyi kegyetlen időjárás vasfoga és a falubeli lakosság bontásai miatt erősen romos várat csak az 1970-es években állami pénzen végzett helyreállítás mentette meg a további enyészettől. Ekkor kapott tetőt a legnagyobb ágyútorony valamint lefedték a kazamatát is. Sajnos Szlovákia különválása után megtorpantak a munkálatok, pedig Somoskő vára a környék leglátványosabb történelmi műemlékeként százával csalogatja a hegyek közé kirándulókat.
...
Kapcsolódó lapok:-
Salgótarján honlapja-
Somoskői légifotók-
Várlap.hu - Történelmi és örökségturisztikai folyóirat
